Az 1972-es izlandi Reykjavíkban lezajlott világbajnoki mérkőzés Bobby Fischer (USA) és Borisz Szpasszkij (Szovjetunió) között két hónapon keresztül uralta a nemzetközi médiát. Ez a párbaj messze túlmutatott egy egyszerű sportesemény keretein.
Olvasd tovább
A Searching for Bobby Fischer (magyar címén A bajnok, 1993) különleges helyet foglal el a sakkfilmek között. Bár címében Bobby Fischerre utal, a történet valójában nem róla szól, hanem Josh Waitzkin amerikai csodagyerekről – egy kisfiúról, akit a média gyorsan „az új Fischernek” kiált ki. A film érzékenyen mutatja be, hogyan birkózik meg a gyermeki zsenialitás a felnőttek elvárásaival, és hogyan próbálja megőrizni a játék szeretetét a versenyek világában.
Olvasd tovább
Arnold Schönberg nevét a legtöbben az atonalitás, a dodekafónia vagy a XX. századi modern zene úttörő kísérletei kapcsán ismerik. Ám a zenetörténet fenegyereke nemcsak hangrendszereket szeretett felforgatni: a sakktáblára is új ritmust komponált. Schönberg ugyanis megalkotta saját sakkvariánsát, egy négyfős, 10×10-es koalíciós sakkot, amely a diplomácia, a szövetségek és az árulások dinamikáját hivatott modellezni.
Olvasd tovább
Lewis Carroll Alice Tükörországban című meséje nem csupán egy szürreális kalandregény – valójában egy teljes egészében végigjátszható sakkparti. A történet elején Alice egy fehér gyalogként indul el a tábla széléről, és lépésről lépésre halad előre, míg végül, a játszma szabályainak megfelelően, királynővé nem válik.
Olvasd tovább
A sakk egy olyan játék, amelyben a taktikai gondolkodás és az állóképesség kulcsfontosságúak a győzelemhez. A leghosszabb és legrövidebb játszmák fascináló példái annak, hogy milyen különleges és változatos lehet ez a táblajáték.
Olvasd tovább
Ha Salvador Dalí nevét halljuk, azonnal a csepegő órák, az elefántok hosszú lábakkal és a tudatalatti vibráló, irracionális világa jut eszünkbe. Azonban az is köztudott volt róla, hogy a szürrealista mozgalom számos más tagjához hasonlóan szenvedélyes sakkozó volt. De mi történik, ha egy olyan elme, mint Dalíé, a sakktáblához nyúl? A válasz: valami egészen elképesztő és vizuálisan felejthetetlen.
Olvasd tovább
Van az a pillanat a sportban, amikor a teljesítmény átlépi a fizikai határokat és művészetté válik. Jordan utolsó dobása, Egerszegi hajrája, vagy – a sakk világában – Garri Kaszparov 1999-es, „Wijk aan Zee-i gyöngyszem” néven elhíresült partija. Húsz év távlatából is libabőrös mindenki, aki újrajátssza a lépéseket: íme a nap krónikája, amikor a világbajnok a pokolba küldte Veszelin Topalovot.
Olvasd tovább
Minden idők egyik legismertebb és legikonikusabb filmjelenete nem egy akciójelenet, nem egy romantikus vallomás, hanem egy csendes, mégis feszült szellemi párbaj egy keresztes lovag és a Kaszás között. Ingmar Bergman 1957-es mesterműve, A hetedik pecsét nem csupán egy film, hanem egy mély filozófiai utazás az élet értelmének, a hitnek és a halálnak labirintusába. És ennek az utazásnak a középpontjában a sakk áll.
Olvasd tovább
Duchamp nem csupán hobbisakkozó volt. Amikor az 1920-as években bejelentette visszavonulását a művészettől, a megszállottság szintjére emelte a játékot. Úgy vélte, a művészeti közeg túlságosan „retinális” lett – vagyis csak a szemnek szóló látványra koncentrál, nem pedig az elmére.
Ezzel szemben a sakk tiszta, mentális küzdelem volt. Duchamp olyannyira komolyan vette új hivatását, hogy:
Olvasd tovább