Amikor a futó egy ‘X’ lett: A Bauhaus sakk-készlet, ahol a forma valóban követte a funkciót

Művészet

Ha a sakkra gondolunk, a lelki szemeink előtt általában díszesen faragott figurák jelennek meg: koronás királyok, sörényes lovak és vártornyok. Évszázadokon át a sakk-készletek a feudális hierarchiát és a háborús szimbolikát tükrözték. De mi történik, ha egy játékot megfosztunk a történelmi terheitől, és kizárólag a szabályaira csupaszítjuk le?

1923-ban, a weimari Bauhaus iskola műhelyében Josef Hartwig szobrászművész pontosan ezt tette. Radikális sakk-készlete nem csupán egy újabb dizájn volt, hanem a modernizmus egyik legfontosabb tételmondatának, a „forma követi a funkciót” elvének tökéletes manifesztációja.

Szakítás a tradícióval: A funkció diadala

A Bauhaus filozófiája szerint a tárgyaknak mentesnek kell lenniük a felesleges díszítéstől; a szépségüket a használhatóságukból és az anyaguk őszinteségéből kell meríteniük. Hartwig számára a hagyományos sakkfigurák problematikusak voltak. Egy kezdő játékos számára például nem egyértelmű, miért lép „L” alakban egy lófejű figura. A forma elrejtette a funkciót, ahelyett, hogy segítette volna azt.

Hartwig célja egy olyan készlet megalkotása volt, amely demokratizálja a játékot. Azt akarta, hogy a figurák ránézésre elárulják a lépéslehetőségeiket, így a játék szabályai magukba a tárgyakba legyenek kódolva.

„Az új figurák típusa, formája és mérete kizárólag a funkciójukból, a játékban betöltött szerepükből és a lépéseik irányából adódik.” – Josef Hartwig

A geometria nyelve a sakktáblán

Hartwig a figurákat alapvető geometriai formákra – kockákra, hengerekre és gömbökre – redukálta. A készlet zsenialitása abban rejlik, ahogy ezek a formák a mozgást szimbolizálják:

  • A Bástya (Rook): Egy egyszerű, masszív kocka. Azt üzeni: egyenes vonalban, vízszintesen vagy függőlegesen mozgok, stabilan és erőteljesen.

  • A Futó (Bishop): Talán a legzseniálisabb darab. Egy ‘X’ forma, amelyet egy kockából vágtak ki. Ez a forma vizuálisan azonnal jelzi az átlós (diagonális) mozgást mind a négy irányba.

  • A Huszár (Knight): A legnehezebben absztrahálható figura. Hartwig megoldása egy ‘L’ alakú forma volt, amely két kockából állt össze. Tökéletesen leképezi a jellegzetes „egyenesen kettőt, oldalra egyet” ugrást.

  • A Királynő (Vezér) és a Király: A legerősebb figurák a bástya (kocka) és a futó (átlós irányokat jelző gömb vagy henger) kombinációi. A Királynő, mint a leghatékonyabb figura, egy nagy kockán ülő gömb, szimbolizálva a korlátlan mozgást minden irányba. A Király hasonló, de kisebb, jelezve a korlátozottabb hatótávolságot.

  • A Gyalogok (Pawn): Egyszerű, kis kockák, a hierarchia legalján, amelyek csak előre haladnak.

Több mint játék: Design-ikon

A Hartwig-féle sakk-készlet tökéletesen illeszkedett a Bauhaus törekvéseihez: egyszerű volt, könnyen és olcsón gyártható (fából készült, minimális hulladékkal), és bárki számára érthetővé tette a játékot.

Ma ez a készlet a modern design egyik ikonja. A Museum of Modern Art (MoMA) állandó gyűjteményének része, és a design rajongók körében kultikus tárgy. Emlékeztet minket arra, hogy a jó design nem a bonyolításról, hanem az egyszerűsítésről szól – arról, hogy megtaláljuk a dolgok lényegét, és hagyjuk, hogy a funkció diktálja a formát, még egy 64 mezős táblán is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük