A sakk nem pusztán stratégiai játék, hanem idegtudományi jelenség is: az egyik kevés emberi tevékenység, amely során mindkét agyfélteke egyszerre, intenzíven dolgozik. Míg a jobb agyfélteke a mintázatfelismerés, vizuális térbeli képalkotás és intuitív minták dekódolásának mestere, addig a bal agyfélteke a logikus következtetésekért, lépésről lépésre történő számításért és a szabályrendszerek követéséért felel.
A sakkozó agya játék közben állandó „táncot” jár: a játékos egyszerre keresi fel az emlékezetében elraktározott struktúrákat, értékeli a fenyegetéseket, számolja a variációkat és hoz döntéseket másodpercek töredéke alatt. Ez az egyidejű, kétirányú feldolgozás nem gyakori az emberi gondolkodásban. Kevés hétköznapi tevékenység követel meg ennyire komplex, szimultán információkezelést.
A modern idegtudományi vizsgálatok – funkcionális MRI- és EEG-elemzések – megerősítik, hogy a sakkozók agya játszma közben egyfajta „teljesítmény-üzemmódra” kapcsol. A prefrontális kéreg a döntéshozásért, a temporális területek a minták felismeréséért, míg a parietális lebenyek a térbeli viszonyok feldolgozásáért felelnek. Mindez rendkívül összehangolt működést kíván, amely a sakkozók mentális állóképességét az egyik legösszetettebb kognitív teljesítménnyé teszi.
A sakk tehát több, mint logikai játék: emberi agyunk egyik legösszetettebb működési formájának élő bizonyítéka. Minden lejátszott játszma bepillantás az emberi gondolkodás csúcsmechanizmusaiba – abba, hogyan képes az intuíció és a racionalitás egyetlen gondolati folyamattá összeolvadni.
