Lantos Attila Dudás András Répási Zoltán Vígh Imre
csapatvezető csapattitkár oktató csapat koordinátor
70/775-2613 30/844-5173 70/367-8411 30/768-6742
lantosati@gmail.hu repa1003@freemail.hu vighim@gmail.com

 

 

Archívum a ‘Humor’ Kategóriában

2012 dec. 01
Szimultán

 

2012 dec. 01
Evolúció és a sakk

 


Az angolul nem tudóknak és mindenkinek aki igényli, kis segítség.
Republikánus:
köztársasági: a monarchiával szemben a köztársaság elkötelezett híve. A republikánusok a polgári átalakulásért, a tőkés állam megteremtéséért folytatott harcban igen pozitív szerepet vittek. A polgári köztársaság megszilárdulása után a republikanizmus létalapja megszűnt. A republikánusok a burzsoá pártok rendszerébe illeszkedve általában az uralkodó osztály aktuális érdekeit elégítik ki. (Republikánus Párt) Néhol vlszont őrzik a republikanizmus világi hagyományait (Olasz Köztársasági Párt), s ennyiben progresszívek.
Ateista:
Angolul a futó Bishop, püspököt jelent.
Az ateizmus jelentése istentagadó, ezért hiányoznak a futók.
Marxizmus:
A marxizmus Karl Marx német közgazdász és filozófus tanításainak összessége, valamint az erre hivatkozó társadalomelméleti irányzatok és politikai ideológiák együttese.
A 19. század második felétől a marxizmus fogalom és eszmerendszerét több, magát forradalminak minősítő politikai mozgalom és párt a programjába foglalta, később pedig a Szovjetunió állami berendezkedését mintaként követő államok az állami ideológia részeként fogadták el. Ennek következtében a marxista irodalom igen terjedelmessé, ám színvonalában szélsőségesen egyenetlenné vált, miközben – a hatalmi viszonyoktól függően – a marxizmus megítélését egyrészt politikai előítéletek, másrészt politikai elfogultságok terhelték meg.

Marx azt hangsúlyozta, hogy az ideális társadalom megteremtéséhez szükség van egy átmeneti, politikai korszakra, ezért a megvalósítást két elméleti szakaszra bontotta. Az első szocializmusnak nevezett szakaszban az állam és a jog még megmarad, a javak elosztása pedig a végzett munkateljesítmény alapján történik. Ebben a szakaszban azonban a társadalmon belüli egyenlőtlenségek, konfliktusok még nem szűnhetnek meg. A végső, elérendő tökéletes és ideális szakasz, az a kommunizmus, ahol már a szükségletek szerinti elosztás rendszere valósulhat meg.
Deszegregáció:
A faji szegregáció megállítása, beszüntetése.
A szegregáció elkülönülés, szét- vagy leválás. Az USA-ban 1896?1954 között a fehérek és az afroamerikaiak elkülönítése közintézményekben.

 


A thermopülai csata (görögül: Μάχη τῶν Θερμοπυλῶν, Makhé tón Thermopülón) a görög és óperzsa hadseregek közt i. e. 480-ban lezajlott ütközet, melyre a Thermopülai-szorosban került sor. A szoros több mint 5 kilométer hosszan húzódott a tenger és a meredek hegyoldal között, helyenként mindössze 14 méter szélességben. Ezt az útvonalat elkerülni csak a szinte járhatatlan hegyeken keresztül lehetett, ezért stratégiai jelentősége már korábban is óriási volt. Az idők folyamán három mesterséges akadályt, kaput is építettek a szűkületben, a középsőt 100 évvel korábban a phókisziak a thesszáliai invázió ellen. A Thermopülai név az ógörög „forró kapu” szóból származik, mivel több melegvíz-forrás is található a környéken.

A katonai stratégák szerint a Thermopülai-szoros volt a legalkalmasabb hely, ahol védekezni tudtak a görögök az előrenyomuló perzsák ellen. Tisztában voltak azzal, hogy csak feltartóztatni tudják majd az ellenséget, illetve károkat okozni a csapataiknak, de megsemmisíteni vélhetően már nem, ezért Athén lakosságát kitelepítették. Egy perzsa sereg a Thermopülai-szorosnál, a hadiflotta pedig Artemiszionnál ütközött először görög ellenállásba. A görögök a szorosban a hagyományos phalanx-hadállást alkalmazták, úgy tervezték, hogy ezzel visszaverhetik a perzsa lovasság balszárnyát.

A csata részletei nem ismertek pontosan, mert csak Hérodotosz leírásai alapján lehet képet alkotni róla, amely néhány görög túlélő elbeszélése alapján készült. A csata előtt I. Khsajársá (I. Xerxész) öt napot várt, hogy a görögök elvonuljanak a területről, de azok maradtak, így megindította a támadást. Hérodotosz leírja, hogy a görög hopliták hosszú dárdával védekeztek, míg a perzsák rövid dárdával és karddal támadtak, valamint, hogy a perzsák nagy veszteségeket szenvedtek el a három napos csata során. Az egyik legenda szerint a harmadik napon egy helyi görög pásztor, Ephialtész megmutatta a perzsáknak az Anopaia-ösvényt, amelyen átvághatott a sereg, így a szoros bejáratát védő görögök hátába kerülhettek. Mikor Leónidasz belátta, hogy nem bírja tartani a szorost, elrendelte a teljes visszavonulást. Mintegy 700 theszpai harcos, Démophilosz vezetése alatt, megtagadta a parancsot és tovább védekezett. Leónidasz testőrei, mintegy 300 spártai, 400 thébai és a theszpaiak – tehát mintegy 1400 katona, ellentétben a köztudatban elterjedt mindössze 300 spártaival – ott maradtak, egyesek szerint a dicsőségért, mások szerint azért, mert a perzsák a visszavonulás elhúzódása miatt elvágták menekülésük útját. A csata végén a thébaiak letették a fegyvert, a spártaiak és a theszpaiak egytől egyig elestek.

Forrás: Wikipédia

 

Archívum a ‘Humor’ Kategóriában